Közkívánatra született meg ez a bejegyzés, miután LinkedInen a 2024. október és 2025. január között, #ITkarrier101 címmel 100 napig futó karrier tanácsadás sorozatom záróakkordjaként azt kérték tőlem az olvasók, hogy a saját tapasztalataimat osszam meg az IT álláspiacról.
Aki nem tudja rólam: 10+ éve IT fejvadász és HR tanácsadó vagyok, főleg KKV-kal, startupokkal foglalkozom IT területen. Ez fontos a kontextus miatt.
Kezdem az elején.
A megelőző 5 év: aranyélet
A.D. COVID: éltem, mint hal a vízben. Az IT pörgött meg általában a világgazdaság is. Freelancerként vittem a saját vállalkozásomat 2016 óta. Nem nagyon volt min panaszkodni. Mondhatni aranyélet volt.
Minden cég toborzott. IT-ban sosem kellett értékesíteni a munkáltatók felé, mert ügyfél mindig volt. Valaki egyszer ezen csodálkozott, és mondtam, hogy szerintem, ha az ember kiáll a Deák térre és elkurjantja magát, hogy informatikusokat közvetít, azonnal lesznek ügyfelei. Másik oldalon persze küzdeni kellett, hogy felkeltsük az informatikusok figyelmét, akik hetente több megkeresést kaptak. Egy senior fejlesztő simán el tudott két héten belül helyezkedni. Ebben az időszakban gyakorlatilag bárki informatikus lehetett, aki akart. A keresetek átlag felettiek voltak. Meg is kapta a szektor a maga pr-ját szépen becsomagolva cukormázba, de valóban, elég jók voltak a perspektívák. Ha azt merted mondani, hogy itt sincs kolbászból a kerítés, legyintettek vagy hülyének néztek.
Aztán jött a COVID.
2020 - 2021: megtorpanás után fellendülés
2020. március: egy szép hétfői napon minden ügyfelem felhívott, hogy leállítja a toborzását. Tényleg sütött a nap, emlékszem. A reggeli-délelőtti kávémnál tartottam és álltam az erkélyen. Arról nem írok, hogy mennyire estem kétségbe, mert nyilván ekkor nem voltam ezzel egyedül. Egy hónap telt el teljesen kilátástalanul, de reménykedve, hogy végülis IT-t lehet csinálni otthonról is, én meg 2013 óta távmunkában dolgoztam.
Egy hónap múlva kezdtek ügyfelek szivárogni, köztük például egy felnőtt tartalomszolgáltató. Az akkor éppen nagyon ment... 1-2 hónap után visszatért minden ügyfelem és jöttek újak is. A tech cégek gyorsan átálltak remote-ra. Ami viszont év végére kirajzolódott, hogy még a nagyon optimista és nyitott cégek is azt jelezték, hogy a junior toborzást leállítják, mert úgy tűnik, távmunkában nem megy a betanítás. A junioroknak először itt lett nagyon rossz gyakorlatilag addig, amíg be volt zárkózva az ország.
2021-ben már nagyon pörgött a biznisz, eszméletlen fellendülés zajlott IT-ban. Néhány domain-ben cégek bezárásra kényszerültek, pl. turizmus-vendéglátás területén, de összességében minden hiperszuper volt. Ez volt az az év, amikor senior fejlesztőtől nem hallottam bruttó 2 millió alatti igényt (Budapest, külföldi céghez, angollal). Sokan kimentek contractornak, elkezdtek külföldi cégeknek dolgozni. Hirtelen erőteljesen globalizálódott a munkaerőpiac. Nem volt ritka az az igény felénk, hogy valaki olyan munkát keres, ami full remote és devizában kapja a fizetését.
2021 második felében már gyakorlatilag hetente hívtak fejlesztési és HR vezetők, hogy bővülnének. Nem volt több kapacitásom. Valamit ezzel kezdenem kellett. 14 órákat dolgoztam.
2021 novemberében felvettem az első alkalmazottamat.
Új arculat és weboldal készült. Fejlődött a vállalkozás.
2022: lejtmenetbe kapcsoltunk
2022. január: felvettem a második munkatársamat.
Ment a munka... de már nagyon rossz érzésem volt nyáron, hogy gáz lesz. "Az informatika érinthetetlen" - ezt hallgattam. Szerintem ez struccpolitika. Az informatikát meg kell fizetni és nem olcsó.
Valahol itt kezdődött a lejtmenet is. Míg a tech szektor hasított, non-IT cégektől jöttek a hírek, hogy meghúzzák a nadrágszíjat. Több hatás egyszerre kezdett érvényesülni a világgazdaságban. Ezekről most nem írok.
Az USA-ban elkezdődtek a leépítések. Számokban itt: https://news.crunchbase.com/startups/tech-layoffs/
Engem több ügyvezető is felhívott azzal, hogy úgy tűnik, meg fog szűnni a pozíciója a magyar leányvállalat élén. Megkezdődtek a költség-optimalizálások. HR-esek és marketingesek munkája szűnt meg tömegével. Ha nincs kinek eladni, és nincs hova bővülni, ezekre a funkciókra nincs szükség. (Amúgy bármilyen menedzsment tankönyv szerint pont ezekre lenne, de mindegy...)
Minden héten kaptam egy telefonhívást senior contractor fejlesztőtől, hogy elvesztette a megbízását, és nem is talál másikat hónapok óta. Azt tudjuk ugye, hogy alvállalkozóktól könnyebb megválni, mint alkalmazottaktól.
2022 őszén kezdődtek itthon is a leépítések, ahogy emlékszem.
A mi megbízásaink is elszivárogtak szép lassan.
Én itt kiégtem. Ennek legfőbb oka az állandó változáshoz való alkalmazkodás volt, ami 2020 óta extrán éreztette a hatását. Covid, megváltozott toborzási igények, csapat kialakítása, KATA megszűnése - csak néhány hirtelen, ami eszembe jut.
Amióta vállalkozó voltam, sosem voltam szabadságon. Úgy döntöttem, hogy egyben kiveszem a "bennragadt szabijaimat", szám szerint 7 hónapot. Ez egy fullos önismereti trip lett, de ez egy másik történet. Rengeteget tanultam magamról és kifejezetten jót tett a személyiségfejlődésemnek. Szeptemberben, amikor elindítottam a vállalkozás szünetelését, még vígan megéltünk egy keresetből. Ez egészen januárig volt igaz. Az inflációról itt most megint nem szeretnék írni, mindenki megtapasztalta/ja.
2023: a mélyrepülés éve
2020-ban felültünk a hullámvasútra. 2021-ben a legmagasabb pontra száguldott a kicsi-kocsi. 2022 volt az az év, amikor a hirtelen emelkedés után a csúcsponton egyszer csak átbillent a kisvasút és van egy pont, amikor a megtorpanás után lassan süllyedni kezd. 2023-ra pedig eszméletlen tempóban zuhant minden meg.
2023 elején újra munkába álltam: egy régi kedves, szintén szabadúszó fejvadász ismerősöm keresett meg, hogy az egyik ügyfelénél lett egy csomó nyitott pozíció és segítsek be. Volt munkánk, de nagyon depresszív volt a piac.
2023 a leépítések és létszámstop éve volt.
Számomra ennek az évnek a nagy pozitívuma az volt, hogy kialakult egy szakmai közösség, akikkel együtt tudtunk dolgozni.
A full remote gyakorlatilag megszűnt. Készítettünk egy piackutatást magunknak, amiből kijött, hogy kb. csak a meghirdetett állások 20%-a távmunka, főleg startup és gaming vagy kripto területen.
Juniorokat gyakorlatilag második éve nem vettek fel a cégek.
A bootcamp-ek hanyatlottak, volt, akik bezártak.
Az álláshirdetési piac is küzdött, mint malac a jégen, csak úgy, mint a munkaerőközvetítő cégek.
Elzáródtak a pénzcsapok. Leállt az innováció. Startup alapítónak lenni nagyon nehéz lett.
Azok a cégek, akik továbbra is toboroztak, nagyon válogattak. Olyan igényekkel találkozunk a munkáltatók részéről, amikkel 10 éve nem, például elkezdtek újra diplomát kérni.
Gyakorlatilag a tapasztalattal rendelkező üzemeltető/devops és adatos szakembereken kívül, bármilyen pozícióra volt több jelentkező. 2023 augusztusában egy Junior Project Manager hirdetésre 200+ felett kaptak jelentkezéseket. Két hét után le kellett állítani a hirdetést. A jelentkezők 30%-a senior volt, 10% kifejezetten ígéretes. Végül 20 főt interjúztak.
Az elbocsátott informatikusokat ugyan felvette a piac, de hónapokba telhetett állást találni, gyűlt a frusztráció, egyre embertelenebb lett az egész folyamat és akár az igényekből is le kellett adni. Igazából ez a mai napig tart és ezt megfejelte még az AI is.
2024: a depresszió/kivárás/stagnálás/válság éve
2024-et optimizmussal vártuk, de nem sok minden változott. Csend és hullaszag jellemezte az évet. Volt toborzás, voltak nekünk is megbízásaink, de továbbra is ment a cherrypicking. Aki mozdulni akart, csak jóval nagyobb fizetésért tette. Lehetőleg legyen infláció-követő (a bolti, nem a kormány szerinti). Megnőtt a biztonság és stabilitás iránti igény. Emellett az a jelenség is megjelent, hogy hajlamos valaki engedni a bérigényéből, ha cserébe van távmunka. A remote alkualap lett. Összességében, nehezen talált egymásra a két fél.
2024 év végén vállalati HR-esekkel és más fejvadászokkal beszélgetve az lett számomra a tanulság, hogy könnyen találnak jelölteket szinte bármilyen pozícióra (a pipeline elejéről beszélek, nem a hiringről). Míg korábban egy Senior .NET Developer pozícióra úgy kellett összevadászni az embereket, most van 30-40 jelentkező hirdetésre.
Két területen látok pörgést: devops/cloud és data/AI. Utóbbi érthető. Előbbi viszont leginkább arról szól, ahogy én tapasztalatom a megbízások alapján, hogy mindent automatizáljanak és optimalizáljanak, amit csak lehet, költségcsökkentési céllal. Illetve, hát rendszermérnökökre válságban is szükség van, mert a rendszereknek működniük kell (ezt erősíti a jogi környezet szigorodása is, lásd. GDPR, NIS2, DORA). Ezeket a pozíciókat most is nehéz betölteni.
Mi lesz a jövőben?
Nem tudom, nem vagyok jós.
Berobbant az AI és az már látszik, hogy jól definiálható vagy manuális feladatokat (betanítható munkákat) gyönyörűen ki lehet váltani vele. Olyan elképesztő rohamtempóban fejlődik a technológia, hogy számomra elképzelhetetlen, hogy fog kinézni a világunk 5 év múlva.
Most az az érzésem, hogy a cégek kivárnak, hogyan tovább. Milyen hatással lesz az AI? Hogyan alakul a gazdaság? Hogy mi fogja kimozgatni a piacot ebből a kivárásból, depresszióból, válságból (ki minek nevezi), azt nem tudom. Talán az, hogy egy ponton elég lesz a siránkozásból. Elzsibbad a fenekünk az ücsörgésben és rájövünk, hogy lépni kell.
Azt látom, hogy megy a matekozás, mit lehet automatizálni, mire jó a mesterséges intelligencia, mivel lehet kiváltani munkafolyamatokat, ezzel együtt akár komplett munkaköröket is. Ilyen toborzás-kiválasztásban a sourcing és a resume screening. Álláskeresőként én számítanék rá, hogy gépek fognak jelölteket keresni és gépek fogják válogatni az önéletrajzokat. Mivel az informatikusok szeretik szidni a HR-t és sokan ezt nem bánják, nekik annyit üzennék, hogy az informatika drága, az informatikus drága és nincs is, nagyon sok feladat pedig jól definiálható...
Érzem megint a nyomasztást, ami korábban a kiégésemhez vezetett, hogy megint alkalmazkodni, tanulni kell nagyon gyorsan. Erőt gyűjtöttem, elegem lett a két éve tartó vekengésből.
A magunk részéről most az lett a stratégiánk, hogy mi is automatizálunk mindent, amit lehet, mérjük-optimalizáljuk a folyamatainkat, hogy amikor azon kell gondolkodni, hogy mit kéne megint másként csinálni, akkor legyen mentális kapacitás és erőforrás gondolkodni, cselekedni, előre menekülni.
Több szempontból jobb a helyzetem most, mint korábban: vannak társaim és már tudom, hogy nem a szakmát akartam elhagyni, amikor kiégtem, hanem a körülményeken kellett változtatnom. Új üzleti modellt, új szolgáltatásokat, új kommunikációt és vállalatirányítási rendszert vezettünk be. Alkalmazkodunk. (Kezdem mondjuk azt érezni, hogy van egy pont, ahol valamit fundamentálisan nagyon máshogy kell csinálni. Például a természetben az élőlények túlélése is az alkalmazkodásukon múlik, de évekig tartó aszályhoz semmi nem tud alkalmazkodni. Van a változásnak az a változása, amihez már alkalmazkodni is máshogy kell, mintha az alkalmazkodáshoz is már alkalmazkodni kéne.)
Mindeközben szereztem 2019-2022 között egy vadgazda mérnöki diplomát hobbiból. A természethez való kapcsolódás nagyon elemi ösztönként, megküzdési stratégiaként, - de még az is lehet, hogy a túlélésünk zálogaként -, jelent meg az életemben már a COVID előtt. Szóval, a lényeg, hogy a természet nagyon kegyetlen és csak az tud túlélni, aki változtat és nem adja fel bármilyen zordak is a körülmények.
Nem tudok ide nagyon okosságot írni a végére, közhelyeket meg nem szeretnék.
Megyünk tovább. Megyünk előre. Tanulunk, változunk, és ha már nem bírjuk, csinálunk majd valami mást. Vagy bedobjuk a chatGPT-be, mondja meg ő, mi legyen, ha már olyan okos. :) Most például azt mondta, találjuk ki, hogyan legyünk pótolhatatlanok az AI világában.